... már 10 éve nem bográcsoztam. Amerikában élek.

Már tíz éve, hogy Miklós Amerikába költözött. 

Az otthoni ízek, az illatok, és az emlékek sokszor előjöttek, különösen, amikor a nyári napokon a grillpartikon vett részt amerikai barátaival. 

Bár az ottani ételek finomak voltak, hiányzott neki valami: a bográcsozás, a tűz körüli beszélgetések, és az a különleges magyar íz, amit csak otthon érezhetett. 

Egy napon, egy magyar Facebook-csoportban, ahol más Amerikában élő magyarok is tagok voltak, valaki felvetette az ötletet:

"Miért nem szervezünk egy bográcsozást?" 

Miklós szíve azonnal megdobbant. Emlékezett még a régi nyári esték ízére és illatára, amikor a család és barátok összegyűltek a kertben, és órákon át főzték a finom pörköltet vagy halászlét a bográcsban.

A találkozó napja gyorsan elérkezett. 

Miklós gondosan előkészítette az összetevőket: a hagymát, paprikát, paradicsomot, húst és fűszereket, mindent, amire szükség volt a tökéletes pörkölthöz.

Amikor megérkezett a helyszínre, már ott voltak a többiek, és a tűz is lobogott a Tootemben a bogrács alatt.

Az illatok azonnal magukkal ragadták. Ahogy Miklós belekezdett a főzésbe, az emlékek sorra törtek elő. 

A régi baráti beszélgetések, a nevetések, a szalonna sütés és a pálinka kóstolgatás pillanatai mind újraéledtek. 

A tűz ropogása, a füst illata, és a pörkölt lassan, de biztosan előtörő aromái mind-mind hazavitték egy pillanatra. 

Amikor az étel végre elkészült, és mindenki összegyűlt, hogy megkóstolja, Miklós egy pillanatra lehunyta a szemét. 

Az első falat után egy mosoly ült ki az arcára. Ez volt az az íz, ami hiányzott neki. Ez volt az otthon. 

Ez a The Tootem, az igazi bográcsozó. 

Az este folyamán a régi történeteket meséltek, új barátságok születtek, és Miklós érezte, hogy bár messze van Magyarországtól, mégis egy darabot visszakapott belőle. 

A bográcsozás nem csak az ételről szólt, hanem a közösségről, az összetartozásról, és az emlékek megőrzéséről.

Az éjszaka végén, mikor már csak a parázs világított, Miklós rájött, hogy bár Amerikában él, a szíve mindig Magyarországon fog dobogni. Elégedetten nézett a Tootemre, ami közel hozta hozzá a feltörő érzéseit. Ez az este, a bogrács illatával és ízével, egy darabot visszaadott neki abból, amit az évek során elveszettnek hitt.