Cukor vagy édesítőszer?

Az édes íz mögötti valóság, tudatos választás, nem divat

Az édes íz szeretete mélyen gyökerezik az emberi evolúcióban. Évezredeken át a természetes források, gyümölcsök, méz, jelentették az édes íz elsődleges forrását, egészen addig, míg az ipar meg nem tanulta, hogyan lehet a cukrot tömegesen kivonni és előállítani. Ma már gyakorlatilag bármit megédesíthetünk, de vajon érdemes?

Az édesítőszerek, főként a mesterséges fajták, a 19. század végén kerültek be a köztudatba, sokszor véletlen felfedezések során. Azóta is viták övezik őket: egészséges alternatívák vagy csak újabb illúziók?

Cukor, az ismert ellenfél

A cukor, legyen az nádcukor vagy répacukor, teljes mértékben szénhidrát, 100 grammja közel 400 kalóriát tartalmaz. Túlzott fogyasztása vitathatatlanul egészségtelen, ugyanakkor a szervezet ismeri és kezelni tudja, hiszen évezredek óta jelen van az emberi táplálkozásban.

Ha mértéket tartunk, a cukor nem feltétlenül ellenség. Az a baj, hogy nem szoktunk.

Mesterséges édesítőszerek, kényes egyensúly

Az olyan vegyületek, mint az aszpartám, szacharin vagy szukralóz, kémiai úton előállított, szuperédes anyagok. Ezeknek gyakran nincs kalóriatartalmuk, de a hosszú távú hatásaikkal kapcsolatban még ma is sok a kérdés.

Például az aszpartám (E951) 200-szor édesebb, mint a cukor, és kalóriatartalma alacsony, de több tanulmányban is előkerült már, mint potenciális egészségügyi kockázat. Az amerikai élelmiszerbiztonsági hatóság hivatalosan biztonságosnak minősíti, de vajon ez elegendő megnyugtatás?

A szukralóz cukorból készül, mégsem cukorként viselkedik a szervezetben. Többnyire változatlan formában távozik, ez egyesek szerint előny, mások szerint kérdőjel.

A ciklamátokat az USA-ban már évtizedekkel ezelőtt betiltották egészségügyi kockázatok miatt, az EU-ban még sok helyen engedélyezettek.

Természetes édesítők, az arany középút?

Ha valami természetes, az még nem jelenti automatikusan, hogy jobb is, de sokszor mégis ez a tudatosabb választás.

A stevia például a stevia növény leveléből készül, nulla kalóriát tartalmaz, glikémiás indexe is nulla, és akár 300-szor édesebb, mint a cukor. Sokaknak mégis gondot jelent a mellékíz, szokni kell.

A méz sokkal többet nyújt, mint csak édesség: vitaminokat, antioxidánsokat, nyomelemeket is tartalmaz. Magas kalóriatartalma miatt fogyókúrázóknak nem ajánlott, de még mindig jobb választás, mint a finomított cukor vagy a szintetikus pótlékok.

Az eritrit gyakran szerepel "természetes édesítőként",  kukoricából készül, ám sok esetben GMO alapanyagból. Ez már messze nem az a természetes, amire sokan számítanak.

A döntés: kisebbik rossz vagy tudatos kompromisszum?

Az édesítőszerek, akár természetesek, akár mesterségesek, kompromisszumot igényelnek. Kényelmesek, de sokszor mellékízt hagynak, puffadást okozhatnak, vagy épp az édes íz utáni vágyat erősítik tovább.

A legfontosabb, amit józan ésszel megtehetünk: ismerjük meg, mit eszünk, és miért.

Mérték és tudatosság

Nem a cukor a főellenség. És nem az édesítőszer a megmentő. A valódi megoldás a tudatosságban rejlik: hogy mit, miért és mennyit fogyasztunk. Ahogy az egyik ügyfelem mondta egyszer: Inkább egy kanál méz egy tiszta reggeliben, mint egy tucat édesítő egy zűrzavaros nap végén.