Ahol a hagyma kezdődik, ott indul az íz

Kevés olyan alapanyag létezik ami ennyire meghatározza a magyar konyhát mint a hagyma. Ott van szinte minden étel alapjában, mégis hajlamosak vagyunk elmenni mellette, pedig íze, története és szerepe bőven megér egy fejezetet a gasztronómiában.

Az ókori Egyiptomban szent növénynek tartották, rétegeit az örök élet jelképének tekintették. A piramis építőket részben hagymával fizették, mivel a rengeteg antioxidáns, vitamin és antibakteriális anyag hozzájárult az egészségükhöz és erőnlétükhöz. Még a fáraók sírjába is tettek belőle.

A középkorban gyógyszerként használták, a pestis ellen is bevetették több-kevesebb sikerrel. Napjainkban újra elkezdtük felfedezni jótékony hatásait: segíti a vérkeringést, gyulladáscsökkentő, hozzájárul a vércukorszint szabályozásához. A népi gyógyászat követői hagymateával vagy mézes-hagymás sziruppal kezelik a megfázást.

A hagyma sokoldalúsága lenyűgöző. Nyersen erőteljes és csípős, dinsztelve édeskés, karamellizálva pedig egészen mély, már-már gyümölcsös aromát ad.

Az igazi ínyencek régóta kísérletezgetnek ezzel a sokoldalú növénnyel. Húsok mellé, vagy sajtokhoz egy igazi édes-sós különlegességet, a hagymalekvárt szokták elkészíteni. Látványos köretként vagy előételként szívesen fogyasztják a grillezett hagymavirágot.

A vöröshagyma klasszikus alapanyag, a fehér enyhébb, a lilahagyma kiváló salátákhoz, a gyöngyhagyma vagy újhagyma pedig frissességet visz bármilyen fogásba.

Főzés közben a hagyma nemcsak ízesít, hanem testet ad az ételnek. Ha hosszabb ideig főzzük szinte szétfő, sűrűsíti az ételt, Ezért lesz például a pörkölt szaftos, nem pedig híg. Nem kell rá külön liszt, a hagyma elvégzi a dolgát. Olyan mint egy sokoldalú segítő a konyhában. Nem mindig ő van a középpontban, de nélküle sok étel "üres" lenne.